Az elmúlt negyedszázad kereskedelmi tévé termése bőven adott annyi tartalmat, hogy száz 10-es listát is lehetne írni a legemélkezetesebb pillanatokból. Legyen ez az első ilyen. Ez pedig attól lesz különleges, mert tényleg a legemélkezetesebb pillanatokat fogja felsorolni. Erre pedig az a garancia, hogy internet nélküli helyről írom (e sorokat), így csak a memóriámra tudok hagyatkozni, nem tudok más újságok ehhez hasonló gyűjtését alapul venni. Jöjjenek velem egy kis anekdotázó elbeszélésre!

Stohl Buci lezárja a szavazást

Nem feltétlenül ezzel akartam kezdeni, de tény, hogy minden idők legikonikusabb szavazás lezáró mozzanata az, ahogy Stohl András az egyik kezét a másik kezében lévő súgókártyák felé közelítette. Lassan, hogy fokozza a drámai pillanatot, hisz így nem csak arra várt a néző, hogy a műsorvezető befejezze a mondatot, hanem azt, hogy fizikailag is jól láthatóan Stohl középső ujja elérje végre a papírlapot, ezzel jelezve, hogy nem lehet több voksot leadni, hogy ki legyen a Való Világ kiesője. Szerintem azóta se tudta még senki sem űberelni ezt a fenomenális csúcsteljesítményt.

Győzike, a két lábon járó GPS

A leg-, de tényleg a legjobb, minden másodpercében zseniális Győzike show legjobb jelenete az, amiben nem is Győzike a főszereplő, hanem Zoli. Természetesen nagyon megírt az egész sztori, de valahogy mégis kiadja, hogy Zoli épp valami építkezésen dolgozgat egy zajosan forgó betonkeverő közelében, amikor megcsörren a telefonja. Győzike segítséget kér, el kellene menni Beáért a fogorvoshoz. Ez nem nagy sztori, de ugye Pestre kell menni, ahol Zoli még nem járt. Ezzel pedig elindul az őrület, és Zoli élő GPS-nek használva Győzikét próbál eljutni a megfelelő helyre. Olyan dumák hangzanak el, hogy annál abszurdabbat írni sem lehet.

- Há’ more, nézzél körül, milyen utcákat látsz?

- Nézzek körül, de könnyen beszélsz. Mi vagyok én, látnok?

A városnézéshez távolról telefonos segítséget nyújtó Győzike meg sztrókba oltott szívrohamot kap az egésztől.

Damu Roland kiborulása

Szintén top minden idők legepikebb momentuma Damu Roland szereplése volt a Hal a tortán című műsorban. Erről korábban már értekeztem bővebben. Nyilván mindenki ismeri a végtelenségig ismételhető szövegeket, hogy

Mit, mit szavazzak? Ez egy főzőműsor, baszki!

továbbá

260 kilométert utaztak a cigányok! Nehogy már egy olyan nyerjen, aki nem tud főzni! (Mint) Én, aki reggel óta főzök!

Illetve

Reggel hét óta pucolom a marhát, f.szszopó!

Ez az adás, amit szintén bármikor bármeddig lehetne nézni. Kicsit az eltelt idő meg is szépíti ezt az egész jelenetet. Pláne azért, mert ma már ilyen nem mehetne le a tévében.

Igazán szürreális pillanatok közé sorolható az a reggeli műsorban, egész pontosan a Mokkában megejtett beszélgetés, amikor Hujber Feri elkezdte magyarázni Pachman Péternek, hogy Jézus valójában színész volt. Mit lehet erre mondani? Abszolút hibátlan meglátás, kikezdhetetlen érvelés. És ehhez jön még az az átszellemült fej, ami még egy plusz réteg mélységet, vagy épp művészi magasságot adott az egésznek. Csodálatos pillanatok voltak, amik tökéletesen ábrázolják, hogy milyen vékony a határvonal az őrület és a zsenialitás között. Nehéz eldönteni, hogy ez hova is sorolható, de pont ettől jó, ettől emlékezetes igazán.

Végül, de messze nem az utolsó sorban:

Mogács Dániel Kálmán Olgánál

Politikai, illetve közéleti beszélgetős műsort ritkán tesz az ember egy vicces listába, bár ide lehetne tenni különböző püffedt, vörös fejű, izzadó közszereplők totális káoszba forduló kamikáze megszólalásait, de ezek csak apró villanások, kis pukkanások Mogács Dániel hibátlan performansza mellett, amikor úgy ment az ATV-be, mint a Magyar Kétfarkú Kutya Párt 7. kerületi polgármester jelöltje. Nehéz a párbeszédből idézetet kiragadni, hisz az egész sokkal inkább egy improvizatív abszurd humorú színdarab, amiben egy ponton már Kálmán Olga sem tud az a véresen komoly riporter lenni.

Szólíthatom Kálmánnak?