70 éve, 1953. november 20-án született Budapesten Fábry Sándor, „a humorbonbonok, humorlabdacsok, humorpetárdák és humorröppentyűk egyetlen, hiteles magyar nagymestere, a szóvirágok koronázatlan királya, a gondolatanalógiák poénba oltott rügyeinek értő gondozója”  (ezt tényleg leírta róla a Jegy.hu, sőt, a PORT.hu is). Alábbi listánkban 7 különösen emlékezetes és vicces epizódot elevenítünk fel a Déri János- és Bonbon-díjjal, valamint Karinthy-gyűrűvel kitüntetett Érdemes és Kiváló művészről, a Veszprémi Állatkert tiszteletbeli állatgondozójáról.

1. Fábry és a Rádiókabaré

Bár Fábry Sándor végzettségét tekintve magyar–német szakos tanár, ami mellé 1976-78 között elvégezte a Mafilm Filmíró Iskoláját is, tanulmányait befejezve a Mafilm dramaturggyakornoka, majd dramaturgja volt (ebből az időszakából származik például az 1983-as Könnyű testi sértés című Szomjas György-film forgatókönyve is). Fábry egyszerre csattanós és maró, illetve hosszasan és kacifántosan anekdotázó humorára azonban már viszonylag korán, 1990-ben felfigyelt a szakma, így nagyon hamar számos kabaréműsor konferansziéja lett, és önálló blokkokat jegyzett a legendás Rádiókabaréban. 1994 és 1995 között a Merlin Színházban A pincér közbeszól címmel önálló improvizatív esttel lépett fel, majd az Új Színházban tartott önálló estet A Fábry címmel (mintegy előrevetítve a későbbi Fábry Show-t).

Ebből a korai időszakából az egyik legemlékezetesebb jelenete az 1997-es szilveszteri Rádiókabaréban hangzott el, ahol Usztics Mátyásnak dobogatta fel a labdákat a korszak egyik híres „Mondom az uramnak, Tibi!”-etűdjében, az akkori véres alvilági leszámolásokra reflektálva:

Nemcsak Budapesten dobálnak kézigránátot, hanem a jelek szerint – hogy egy klasszikus idézettel éljek A tanú című filmből –, a nemzetközi helyzet Szentandráspusztán is egyre fokozódik.

2. Friderikusz poénírójából lett az RTL sztárja

Talán kevesen tudják, de a '90-es évek elején-közepén Fábry Sándor nemcsak a Rádiókabaré visszatérő humoristája volt, de a Friderikusz Show állandó geggyárosa is. Így alighanem a neves kollégája sikerei láttán döntött úgy, hogy ő maga is megpróbálkozik az Egyesült Államokból importált late night talkshow műfajával, és 1998-ban már önálló műsora lett az MTV-n Esti Showder Fábry Sándorral címmel. Ez végül aztán az első évadot követően átkerült az RTL Klubra, hogy aztán ott

2011-ig kéthetente csütörtökönként stabilan hozza az 1,5 milliós nézőszámot.

Igaz, a vendégeit legendásan kevésszer engedte szóhoz jutni, a műsoridő minimum felében inkább csak late night show-díszletek között nyomta a stand-upot.

3. A véget nem érő elköszönés-tiráda

Fábry 1998-ban elindított saját esti show-műsora 2011-től már a köztévén fut, Fábry címmel, és jóval szerényebb nézettséggel. A többé-kevésbé változatlanul hagyott, véget nem érő elköszönés-tiráda viszont megmaradt, hiszen ma már beépült a közbeszédbe:

Köszönöm vendégeimnek, hogy – ahogy azt mondani szokás –, jelenlétükkel emelték a mai est fényét, önöknek köszönöm, hogy ezt az estét is velem töltötték, találkozzunk kettő hét múlva ugyanebben az időben, ugyanezen a csatornán, addig is aludjanak jól, álmodjanak szépeket, kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok, továbbra se próbáljanak meg mosatlan gyümölcslevet inni, és ne feledjék: Beethoven a zene Mozartja!

4. A mozgóképes Dizájn Center

A Fábry Show visszatérő eleme volt a híres-neves Dizájn Center, ahol Fábry nemcsak a '90-es években még fénykorukat élő lengyel piacokon összebugázott csehszlovák, jugoszláv, NSZK-s és NDK-s gyártmányú biciklipumpákon, úszósapkákon és kempingfőzőkön köszörülte a nyelvét, de

megkapták tőle a magukét az első szovjet hordozható telefontól kezdve a csúcsmobilokon és a falusi bácsikák rotációkapa-meghajtású fél Trabantjain, a csettegőkön át a diliboltos öngyújtókig minden és mindenki – a néző pedig otthon kiesett a fotelból a röhögéstől!

5. Az ős-Dizájn Center a Hócipőben

A Dizájn Centerről persze nem árt tudni, hogy Fábry a nemzetközi fröccsöntőipar és a hazai kisipari lelemény furcsa, röhejes és giccses bóvlijait nem a tévében kezdte el először ekézni, hanem Farkasházy Tivadar 1989 óta kéthetenként megjelenő szatirikus kiadványában, a Hócipőben. Érdekesség, hogy ez a kétoldalas Dizájn Center-rovat éveken át lekövette a Esti Showderben elhangzott poénokat (könyv alakban is megjelentek összegyűjtve), 2002-ben azonban Fábry kiszállt a Hócipőből, és a Dizájn Center rovatot is magával vitte, ami onnantól kezdve már nyomtatásban nem, csak a tévében volt látható.

A szakítás oka a visszaemlékezések szerint az volt, hogy Fábrynak „tele lett a hócipője” azzal, hogy Farkasházy Tivadar és a Hócipő „leplezetlen politikai kampányt folytat a szocialisták és Medgyessy Péter mellett”.

6. A tanú kevésbé sikerült folytatása, a Megint tanú is Fábry lelkén szárad

Az 1994-ben bemutatott Megint tanúban megint tanú lett a legendás gátőrből, Pelikán Józsefből – igaz, itt most már nem egy koncepciós perben kellett tanúskodnia, helyette tanúja lett a rendszerváltás után megszülető magyar demokráciának és a kibontakozó kapitalista gazdaságnak. Pelikán József múltja tiszta, mint egy mosóporreklám, ezért akarják a maguk céljára felhasználni különböző hatalmi csoportok: polgármestert akarnak belőle csinálni Oroszváron, egy kicsiny, de értékesnek tartott dunai szigeten.

A nemzetközi helyzet eközben egyre csak fokozódik, a Duna jön (mert az mindig jön!), és Pelikán József újra rádöbben arra, hogy az élet nem habos torta. Ráadásul ha mindez nem lenne épp elég, a néhai virág elvtárs fia, ifj. Virág Árpád is felbukkan a színen (Szacsvay László alakításában), és ő is kérni akar valamit...

Bár Fábry Sándor a kultfilm folytatásának forgatókönnyvét és regényváltozatát magával a rendezővel, Bacsó Péterrel karöltve írta meg, de itt sajnos már nem durrantak akkorát azok a híres Fábry-féle humorpetárdák.

7. A Showder Klub beröffentése

A hazai stand-up comedy műfaj zászlóshajója, a Showder Klub 2008-ban bontott zászlót, eredetileg az Esti Showder Fábry Sándorral önálló műsorblokkjaként. Bödőcs, Kiss Ádám és a Dumaszínház több más tagja is innen került ki.

Lehet Fábryt szeretni vagy utálni a nyíltan vállalt politikai nézetei miatt, de az elvitathatatlan tőle, hogy nélküle ma nem lenne se Dumaszínház, se magyar stand-up.