A diktátor - Van még olyan ország, aminek a lakóit nem sértette meg Sacha Baron Cohen?

A kazah népet pellengérre állító Borat 1-2 után a komikus egyszerre szólt be A diktátorral az összes afrikai, közel-keleti és ázsiai latorállamnak.

Sacha Baron Cohen a 2006-os Borat: Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika című kultikus vígjátékával jó pár ellenséget szerzett magának Kazahsztánban, ahol a politikai vezetés külön PR-ügynökséget bérelt fel arra, hogy kommunikálják a nagyvilág felé: az országuk valójában nem is olyan szörnyű hely, mint amilyennek a Borat ábrázolja. A 2020-ban bemutatott folytatás, a Borat utólagos mozifilm: Királyságos vesztegetőajándék leszállítása amerikás vezéreknek egykor dicső kazah nép javára premierje idejére azonban Kazahsztán már stratégiát váltott, és forgattak egy turisztikai reklámfilmet (lásd ezt a PORT.hu-cikket), ami az ország szépségeit mutatta be, és a helyszínre látogató turistákat megformáló színészek ezeket a csodálatos helyeket Borat szavajárásával, azaz a „Very nice!„-szal („Jóféle!”) kommentálják.

Arról azonban nincs hír, hogy A diktátor 2012-es premierje után az összes afrikai, közel-keleti és ázsiai latorállam pozitív imázsfilmet forgatott volna, pedig Sacha Baron Cohen ezúttal vagy egy tucat nemzet büszkeségét sértette meg.

A történet ugyanis Haffaz Aladdin tábornokról szól, aki az olajban gazdag, ám elszigetelt észak-afrikai Wadiya teljhatalmú ura. Mindent megtesz azért, hogy a demokrácia ne tehesse be a lábát az országába, amelyet kizárólag ő hivatott sanyargatni és kiszipolyozni. Az elpusztíthatatlan szakállú Aladdin akkor kerül a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor felröppen a hír a titkos atomprogramjáról. Az ENSZ-be indul beszédet tartani, ám egy félresikerült merényletet követően egy fillér nélkül magára marad New York utcáin...

Érdekesség, hogy David Mandel és Jeff Schaffer producerek, valamint a forgatókönyvet író Sacha Baron Cohen egyöntetűen úgy nyilatkoztak a sajtóban, hogy az alábbi,

a valóságban is létező diktátorokat, zsarnokokat és egyéb, nem feltétlenül a demokráciában hívő állami vezetőket kívánták kigúnyolni a filmjükben:

  • Kim Dzsongil: Észak-Korea, azaz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb vezetője 2011-ig.
  • Idi Amin Dada: 1971-től 1979-ig Uganda elnöke, a 20. századi történelem egyik legismertebb zsarnoka.
  • Szaparmurat Nijazov, azaz Türkménbasi: 1985-1990 között a Türkmén Kommunista Párt első titkára, 1991-től egészen a 2006-os haláláig Türkmenisztán elnöke.
  • Mobutu Sese Seko: 1965 és 1997 között 32 éven át volt Zaire (jelenleg: Kongói Demokratikus Köztársaság) diktátora, miután puccsal eltávolította Joseph Kasa-vubut, a Kongói Köztársaság első szabadon választott elnökét.
  • Moammer Kadhafi: 1969-től egészen a 2011-es haláláig ő volt Líbia első számú embere és teljhatalmú ura, a Líbiai Szocialista Népköztársaság Szeptember 1-jei Nagy Forradalmának Vezére.
  • Ne Win: 1962 és 2011 között Mianmar (korábban: Burma) katonai juntájának vezetője.
  • Than Shwe: 1992 és 2003 között Mianmar miniszterelnöke.

De persze könnyedén párhuzamot lehet vonni Haffaz Aladdin tábornok és az iráni Homeini ajatollah, Szaddám Huszein iraki elnök, vagy épp a szaúd-arábiai monarchia egyes vezető tagjai és a katari emír rokonai között (a katari uralkodódinasztia egyik tagjára, a híresen nagy sportkocsigyűjteménnyel büszkélkedő Ana Al-Thanira konkrétan történik is utalás a filmben).