Kevés szomorúbb dolog van annál, mint amikor egy közéleti humorista poénjai évtizedek múlva is aktuálisak. Vagy még mindig, vagy ismét. Hofi Géza felvételeit azért lehet újból és újból elővenni (a kedvenceitekről itt írtunk), mert bár látszólag az aktuálpolitikáról beszél, de gyakran általános problémákat fogalmaz meg, nevet ki, s mindezt a kisember szemszögéből teszi. Mindenkit kikacag, aki valamiféle hatalommal bír, márpedig a hatalom örök, és mindig lesznek, akik képen röhögik. A rendszerváltás után arra panaszkodott, hogy régen minden lassabb volt, most meg kitalál egy poént, és mire beér a színházba, már nem aktuális. Ez persze nem igaz, hiszen rengeteg olyan poénja van, ami ma is fájóan időszerű. Egy alkalommal azt is megjegyezte, amikor a közönség kacagott, hogy most azt hiszed viccelek, aztán majd lesz pofára esés. Hát, ebben is igaza volt!

2002. április 10-én hunyt el, és még több mint húsz év távlatából is lépten-nyomon ő jut eszünkbe. Íme 10+1 olyan Hofi-poén, ami ami még mindig veszettül aktuális. (Az egyes pontok közé ékelt linkek nem feltétlenül az idézetek pontos helyét jelölik, viszont szerintünk ez a tíz legjobb Hofi-lemez.)

1. Vetélkedők

Szinte állandó téma (itt, nálunk is), hogy mennyire lesüllyedt a televízióműsorok színvonala. A vetélkedőről nem is beszélve, amikben már semmit ér az általános műveltség, inkább hülyét csinálnak magukból a játékosok. Meg olyan is előfordul, hogy a zsűri. És ez bizony örök, lássuk, hogy mit mesélt erről Hofi:

“»- Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend / A szobában lakik itt bent?« Kérdés: ki írta ezt a verset?
- Ady Endre!
(felcsendül a jó választ jelző hang)
- Talán valami félreértés van, nem tudom, talán véletlenül rákönyököltek a csöngőre? A zsűri… Adom a zsűrit!
- Kedves nézőink, valóban, a válasz az nem helyes, de mi elfogadtuk helyesnek Ady Endrét. Azért fogadtuk el Ady Endrét helyes válasznak, mert most Ady-évforduló van. És most Adyt mindenki elfogadja. Aki eddig nem fogadta el, most az is elfogadja, igen. Azonkívül a versenyző igen jó helyen keresgélt. Mármint lapozgatott, igen. A verses könyvben nézte. Ezért fogadtuk el, igen. Mert ha mondjuk például a telefonkönyvben nézte volna! Akkor hiába lett volna rossz a válasz, akkor se fogadtuk volna el."

2. Benzin

Nem is olyan rég ismét hiánycikké vált a benzin, aminek elsődleges oka a benzinárstop bevezetése. No meg az, hogy az autósok megijedtek, hogy elfogy a benzin, s mint egy önbeteljesítő jóslat, így is lett: hatalmas sorok alakultak ki a benzinkutaknál, és nem is jutott mindenkinek üzemanyag.

“Idegileg akkor lettem teljesen vegetatív, képzeld el, az idők szavára hallgatva március 30-án a fürdőkádat televettem benzinnel. Ne vigyorogj, te is televetted. Emlékszem, a kútnál a sorban előttem álltál. Egy óra múlva meg mögöttem. Na képzeld el, televettem a kádat benzinnel, na az agyam az mindjárt ledobta a szíjat. Képzeld el, ott a kádban a benzin! Gondold el, jajj! Anyósom meg leengedte, azt hitte öblítő.”

3. Befőtt

Évszázadok óta velünk élő érzés, hogy nincs semmink, vagy legalábbis nagyon kevéske, ami van. A csóróság a mindennapjaink részévé vált, olyannyira, hogy már a semmit is konzerváljuk.

“Tudni kell, hogyan kell eltenni a befőttet. Na, ki segít nekem, lányok? Mi kell a befőtt eltevéséhez? Halljam, szépen bátran! Szalicil, nagyon jó! Azt hittem, gyümölcs már nem is kell. Szalicil elsőre, hallottad?! Imádlak, jól van! Te aztán magyar vagy, ez már valami! Azt tudja, hogy nincsen semmi, de legalább ne romoljon el.”

4. Sör

Ahogy a benzin-, úgy az élelmiszerhiányba is belekóstoltunk újra, persze olyan nem volt, hogy alkoholt ne lehetett volna kapni (hogy miért is nem, arról lásd a következő pontot). De az, hogy valami nincs, és még az is pénzbe kerül, remekül szemlélteti a helyzet abszurditását.

“Azt ismeritek, Iván bemegy a kocsmába, azt mondja:
- Adj egy pohár sört!
Lerakja a rubelt, az meg visszaad neki 50 kopejkát.
- Hát mi az isten van?! Eddig soha nem adtál vissza rubelből 50 kopejkát, most meg visszaadsz? Ez a nagy változás, hogy visszaadsz?
- Igen, csak most nincs sör.”

5. Alkoholizmus

Nem is olyan rég jött ki egy lista, ami azt mutatja, mely országokban a legmagasabb az alkoholfogyasztási zavarok/alkoholizmus aránya. Ezen a listán Magyarország az első 21,2 százalékkal. Így nem csoda, ha többet kötünk piára, mint kajára.

“A múltkor megyek be a kocsmába. A Halász után! De rossz indulatúak, nahát! A Halász után mentem, egy olyan két lépéssel. Hát, mentem éppen belső ellenőrnek, a franc fog kint fagyoskodni, tudja hogy van… Megyünk be, na hát kettőnknek volt négy forintja. Mér’, hát megszaladt, van az úgy. Akkor vettük fel a nyereséget, két évre! Mondom, hogy négy forint volt, könnyű kiszámolni. Na, szóval megyünk be, mondom a pénztárnál, hogy:
- Kezicsókolom, kérnénk már négy forintból 3,60-ért rumot, 40 fillérét meg kenyeret!
Asszondja a Halász:
- Hülye vagy? Annyi kenyér ránk szárad!”

6. Ha majd összeáll

Szendrő József számtalan fiatal tehetséget fedezett fel, és indított el a pályán. Többek közt Hofit is ő szerződtette le először, nem csoda, hogy a humoristának számtalan anekdotája van a Jászai Mari-díjas színészről. A legemlékezetesebb talán az, amikor két mondatban egy olyan műbírálatot nyomot le, amit bármelyik kritikus megirigyelhetne (és te jó ég, mennyi mindenre igaz most is).

“Szendrő Józsi bácsi beült egyszer egy prömierre a színháznál. Utána megkérdezték, hogy:
- Direktor úr, hát milyen volt?
- Fos.
Azt mondja a rendező:
- Igen… és hogy ha összeáll?
- Akkor még lehet szar.”

7. Csak a duma

Egyszerű kis anekdota a klasszikus tételről: aki tudja teszi, aki nem tudja, tanítja. Hofi persze ezen tudott csavarni egyet.

“Van egy ismerősöm, aki abból él, hogy előadásokat tart, hogy hogyan kell cipőt készíteni. De cipőt még a norma életben nem csinált, csak löki a süketet. Viszont a suszter, aki a cipőt készíti [...], az nem dumál. Az csak dolgozik. Nem is tud beszélni. Tudják miért? Szájában van a faszög.”

8. Aki mindent jobban tud

Megvan az az embertípus, aki mindig mindenbe beledumál, és ráadásul még jobban is tudja a dolgokat, mint bárki más? De még annál is okosabb, akinek az adott témában végzettsége van. Vitatkozni nem lehet vele, mert mindenki más téved. Na, ez a típus sosem fog kihalni.

“Képzeld el: intenzív, el vagy mindenkitől zárva rendesen. Ketteske feküdt mellettem, mindig várta a tepsit: asszony hozta neki a süteményt állandóan. Rengeteget tanultam tőle. Azt, hogy az orvosok olyan kutyák, te, hogy áh! Semmihez nem értenek, csak a nagy duma, a hülyeség. A betegek, az igen! Latinul még nem tudnak, de orvosilag, ne viccelj! Valamelyik reggel kicsit később kelsz fel, meg is operálnak.”

9. Bírság

Kétségtelen, hogy aki nem tartja be a szabályokat, annak jogos a büntetés, de mióta világ a világ, és létezik bírság, mindig lesz olyan helyzet, hogy a rendőr/ellenőr arra megy rá, hogy valakit szabálysértésen kapjon (ráadásul a városi legenda szerint a közúti ellenőrzéseken és a jegyellenőröknél is ki van adva a napi penzum, hogy hány bírsággal kell zárniuk a napot).

“Ezt elmesélem, ráérnek? Ú, de kár, na mindegy! A minap, képzeljék el, kocsival bementem a tilosba. Bejárok mindenhova, nem számít. Ahogy beértem, mindjárt ott termett. De hogy addig hol volt? A fa mögött szinyelt, így bent volt a fa mögött. Dörzsölte a simlédert. Tudtam mindjárt, hogy arra van észak, mert itt állt a moha. Na most, nem jött ám ki, hogy: ne menjen arra, mert tilos lesz! Azt mondta: fogadjunk, be fog menni a tilosba! Bement. Jó estét kívánok! Nem vitáztam, mindjárt mondtam, hogy elszabtam. Ő meg mondta: utólag már szabhatjuk. Kétszáz! Ó, mondom, de jó, hogy találkoztunk! Tessék, itt a kétszáz, romoljon magánál tovább.”

10. A magyar film

Valahogy sosem voltunk kibékülve a magyar filmekkel, a hazai filmgyártás mindig is kapta az ívet. Az pedig, hogy a mondanivalóhoz igazítsák a játékidőt, ne a játékidőhöz a mondanivalót, halmozottan igaz a három, három és fél órás filmek jelenében.

“Sok magyar film készül, mégis panganak a mozik. szerintem azért, mert nem készülnek magyar filmek. Ugyanis az, hogy egy ilyen celluloid szalagon valamit lehet látni, az még nem film. A másik az, hogy a filmeket általában megírják, megrendezik, eljátsszák. Eddig még nagyjából megy. Hanem a vágás, az a rossz! Mert keresztbe vágják, de hosszába kéne. Gondolják, mekkora népgazdasági haszna lenne, mert egy filmből lenne kettő. Mindenre áll az, hogy az ember ne akkor beszéljen, amikor annyit tud beszélni, hogy betölti a két órát, hanem amikor olyan mondanivalója van, aminek a súlya két óra.”

+1 Kérem, kapcsolják ki

Egyetlen felvétel sem őrzi, miként kezelte Hofi azt az idővel egyre gyakoribb problémát, ha valakinek megszólalt a mobiltelefonja az előadás közben. Ez mindmáig megtörténik, bár egyre ritkábban, aminek az is lehet az oka, hogy a színházi előadások előtt minden alkalommal figyelmeztetik a nézőket, hogy kapcsolják ki a mobiltelefonjukat. Hofi ezt is a legnagyobb nyugalommal kezelte, és ha beleüvöltött egy csengőhang a mondandójába, megállt a színpadon, és az illető felé fordult:

“Vedd csak fel, megvárom. Először vagy színházban, mi?!”