Arnold mindent megtesz értünk!

Arnold vigyáz a gyerekünkre, eljátssza az akcióhőst, majd eljátssza, hogy nem akcióhős, beépül a maffiába, megvédi a várost, és visszaszerzi a feleségét, több értelemben is.

Erőnek erejével (2013)

Öreg seriff nem vén seriff, ahogy azt Arnold Schwarzenegger bebizonyítja nekünk, amikor egy hírhedt drogbáró (Eduardo Noriega) elképesztő vakmerőséggel megszökik az FBI rabkonvojából. Kíméletlen zsoldosok segítségével és állig felfegyverkezve az amerikai-mexikói határ felé száguld egy felspécizett kocsiban, egy tússzal az oldalán, és nem sejti, hogy a legnagyobb kihívást egy álmos határvároska és annak öregedő békebírója jelenti majd, aki összeszedi és csatarendbe állítja az ott lakó mindenféle elfuserált alakokat. A koreai Kim Jee-woon parádés akciófilmet húzott fel rég ismert, jól bejáratott klisékből, még akkor is, ha az ember kicsit hajlamos néha a drogbárónak drukkolni.

True Lies - Két tűz között (1994)

A nagy különbség a virágkorát élő Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone között, hogy, bár mindketten nagyszerű akciófilmeket csináltak, csak az előbbi tudott jó vígjátékokat összehozni. Slynak sosem jött össze egy Ikrek vagy például egy olyan kémkomédia, mint a True Lies, amit nem más írt és rendezett, mint James Cameron. Ami ennek megfelelően elképesztő látványos és akciódús, és vicces is, ahogy a kormány szupertitkos ügynöke a felesége (Jamie Lee Curtis) és a lánya (Eliza Dushku) előtt eljátssza, hogy egy rém unalmas utazóügynök. Csakhogy jön egy szépfiú, aki úgy csajozik, hogy kémnek hazudja magát, és jön egy atombombával fenyegetőző terrorista, és borul a bili.

Az utolsó akcióhős (1993)

Lehet vitázni azon, melyik Schwarci legjobb akcióvígjátéka, a True Lies vagy ez, én erre szavazok! Hőse, Jack Slater (Schwarzenegger) nyomozó még soha egyetlen ügyből sem került ki vesztesként, minden golyója célba talál, ha ő meg is sebesül, az fél perc alatt begyógyul, mert ő a filmek világában él. Ez a világ azonban egyik pillanatról a másikra felbolydul, amikor egy kisfiú egy varázserővel bíró mozijegynek köszönhetően egy Slater-film kellős közepén találja magát, az igazi bonyodalmak azonban akkor kezdődnek, amikor a varázsjegye a bűnözők kezébe kerül, akik a filmből a valóságba menekülnek. Az őket üldöző Slaternek szembe kell néznie a szomorú ténnyel, hogy a valóságban nem sebezhetetlen, és maga John McTiernan (Ragadozó, Die Hard) gondoskodik arról, hogy ez elég érzékletes legyen.

Ovizsaru (1990)

Igen, volt, amikor Schwarzenegger NAGYON megdolgozott azért, hogy az emberek viccesnek tartsák, és volt, amikor ez még nem ment neki zökkenőmentesen. Mert az ugye egy icipicit mégiscsak erőltetett koncepció, hogy tegyük be a kor legnagyobb akciósztárját, a testépítő ikont, az emberi hústornyot egy rakás picurka óvodás közé, mert az olyan iszonyú kontrasztos, és a kontraszt adja a humort. Arnold becsületére mondva komolyan vette a feladatot, tisztességesen megcsinálta a munkát, mind a krimi részt, hiszen egy elvetemült bűnözőt elkapni és egy tanút megvédeni megy az oviba, és a gyerekeket is elszórakoztatja, akik nyilván baromira élvezték az egészet. És ne felejtsük, mindez a rendező, Ivan Reitman (Szellemirtók, Ikrek) érdeme is, aki igazán otthon van a vígjátékokban.

Piszkos alku (1986)

Íme, a film, amiről a legnagyobb Arnold rajongónak is elsősorban homályos emlékei vannak, hogy valami kőbányában van egy leszámolás és fehér trikó meg géppisztoly. Az igazság az, hogy Schwarzenegger mindössze azért vállalta be a Piszkos alkut, hogy megszabaduljon a csőd szélén álló producertől, Dino De Laurentiistől, akihez szerződés kötötte, és állítólag cserébe kapta meg a Total Recall - Az emlékmás (1990) főszerepét, amit viszont eredetileg Patrick Swayze játszott volna. Egy kisvárosi zsarut játszik, akit forrófejűsége miatt kitettek az FBI kötelékéből. Egykori főnöke azonban felkeresi, hogy segítsen bosszút állni a fia gyilkosán, és cserébe megígéri, hogy a sikeresen elvégzett megbízás után visszahelyezi egykori pozíciójába. A küldetés: új személyazonossággal beépüljön a chicagói alvilágba!