Én vagyok én, te vagy te, ki a hülye?

Ez a régi mondóka ugrott be Jason Bateman és Melissa McCarthy szaftos vígjátékáról, a Személyiségtolvajról, ahol a jó szándékú átlagember és a dörzsölt szélhámos együtt vág útnak.

A Mike és Molly Mollyja, vagyis Melissa McCarthy a 2011-es Koszorúslányokkal tört be a mozifilmek világába, ahol annyira emlékezetesen volt egyszerre ordenáré és vicces, hogy aztán némileg meglepő módon azonnal főszerepek egész sorát kapta meg. Ezek közül szintén némileg meglepő módon akadtak egészen szórakoztatók is, amíg ki nem fulladt a lendület és el nem fáradt recept, és ezen élvezhető darabok közé tartozik a 2013-as Személyiségtolvaj is, ahol McCarthy harsánysága és Jason Bateman szimpatikus visszafogottsága jó kettőst adott ki.

Az örökké szerethető átlagembert játszó Bateman – na jó, az Ozark című sorozat a nagy kivétel – itt egy Sandy Bigelow Patterson nevű számlakezelő egy némileg szürke, de biztos egzisztenciával. Csakhogy a Sandy név akár női keresztnév is lehetne, és ezt használja ki egy szemfüles szélhámos, aki egy gyors telefonhívással kiszedi hősünkből a szükséges adatokat – társadalombiztosítási szám, egyebek -, és már el is lopta a személyiségét, amiből persze neki csak a hitelkártyakeret kell, amit éppen Floridában igyekszik az utolsó centig kimeríteni. Hősünknek – aki hiába fordul a kutyaütő rendőrséghez – az Államok túlsó feléről kell a szélhámos nyomába erednie, hogy visszaszerezze régi életét, amit lassan minden lehető módon fenyeget a betolakodó, például egy újdonsült büntetett előélettel, bírósági idézésekkel és egyéb nyalánkságokkal.

A kaland azonban csak akkor kezdődik, amikor rátalál a nőre, mert kiderül, nem csak neki tett keresztbe, és a többi károsult sokkal dühösebb rá, sőt. Menekülniük is kell, és bár a nő látszólag beleegyezik, hogy segít tisztázni a helyzetet, nála sosem lehet tudni, mi lesz a következő lépés. És a két teljesen különböző embernek meg kell tanulnia bíznia a másikban, de persze hogy bízhatunk meg valakiben, aki abból él, hogy hazudik és átver másokat. Ez pedig remek alapul szolgál Seth Gordon helyenként tényleg meghökkentő, de alapvetően abszolút könnyed és élvezhető vígjátékához, ahol a meghökkentő részeket természetesen McCarthy szállítja, ami neki jutalomjáték. És itt még tényleg vicces volt, de főleg Jason Bateman miatt vicces, aki a tökéletes rezonőr, a balek, akit mindig be lehet palizni, de aki végül mégis hazaér a családjához, hogy tovább élhesse izgalmaktól mentes életét. De előtte egy kicsit neki is piszkosan kell játszania, hogy megússza ezt az egészet.