Mármint egy adott generáció kedvenc gyerekkori rézbőrűje volt az apacs főnök, akit egy francia színész játszott egy német filmben, amit Jugoszláviában forgattak!
Abban, hogy korának – legalábbis Európában – legnépszerűbb indiánfilmjét Németországban, pontosabban az NSZK-ban forgatták, volt logika, hiszen a Winnetou (1963) történetét Karl May írta, ő találta ki a mescalero apacs harcost, aki végül népe főnöke lett. Maga a film pedig a kor tipikus terméke lett, ahol már olyan szépen összedolgoztak az európai filmesek, hogy azt öröm volt látni. Winnetou-t ugyanis a francia Pierre Brice alakította, német (bár félig olasz) volt a gonosz Frederick Santer Mario Adorf , Old Shatterhand szerepére Lex Barkert Amerikából importálták, a stáb nagyrészt német volt, a helyszín viszont Jugoszlávia, mert ott volt megfelelően kies a táj, és mert olcsó volt – ennek megfelelően a kisebb szerepekben jugoszláv színészek láthatók.
Az egyik indián statisztaként Gojko Miticet is felfedezheti, akinek tényleg jó a szeme. Sokan emlékeznek úgy tévesen, hogy ő volt Winnetou a filmben, de ő aztán a kelet-német filmipar válaszában, a főleg Cooper és más klasszikus szerzők munkáit feldolgozó filmekben dolgozott, majd kapott egy csomó főszerepet. Az NDK-ban nem szerették annyira Karl Mayt, hiszen köztudomású volt, hogy Hitler az egyik kedvenc szerzőjének tartotta. Volt egy nagy különbség az kelet- és a nyugatnémet indiánok között: az előbbiek mind jók voltak, és szinte mindig a gonosz fehérek ellen harcoltak, nyugati testvéreik a békét keresték, és az, hogy valaki jó vagy rossz, nem a bőrszínétől függött. Lásd Old Shatterhand szerepét. Meg a kiowákat.
A Winnetou-trilógia Harald Reinl rendezte első részében – amit sok helyen Az apacsok aranya címmel forgalmaztak - ismerkedik meg a két főhős, az apacsok főnökének fia, Winnetou és egy vasútépítő társaság mérnöke, Old Shatterhand. Amikor a fiatal indián rájön, hogy a fehérek megszegték a velük kötött megállapodást és a síneket az apacsok földjén vezetik át, először megpróbálja békésen rendezni a területvitát, ám egy bandita az apacsok aranyára pályázik. Ő lázítja fel az apacsok régi ellenségeit, a kiowákat is. Mikor megölik az indiánok fehér tanítóját, Winnetou bosszút esküszik. Old Shatterhand ugyan kezdettől tudja, mi áll a háború hátterében, de csak nagy nehezen képes Winnetou bizalmát elnyerni, hogy együtt folytathassák a harcot. Mondjuk, sokat segít, hogy Winnetou húga, Nscho-tschi (Marie Versini) szimpatizál a fehér férfivel.
Mai szemmel nézve persze kicsit egyszerű filmről van szó, ami az amerikai westernek látványvilágával és akciójeleneteivel aligha vehette fel a versenyt, de szintén mai szemmel nézve szinte felfoghatatlan, mekkora siker lett. Ez lett a legnézettebb film 1963-ban az NSZK-ban, Lengyelországban ez lett az addigi legnézettebb külföldi film, de végül, igaz, jókora késéssel, 1975-ben a Szovjetunióban is vetítették, ahol több mint 58 millió jegyet adtak el rá. A siker garantálta a folytatást, és minél több indiánfilmet készítettek Nyugat-Németországban, annál többet csináltak Kelet-Németországban, a győztes pedig Jugoszlávia lett, mert mindet ott forgatták – Spanyolországot már lestoppolták az olasz spagetti westernek.
