Ne menjünk a hegyek közé, tanítja a hétvégén három film is, hacsak nincs meg bennünk a legnagyobb elszántság és a túléléshez való megfelelő készség.
Péntek: Víkend (2015)
Hol máshol rendezzen az egyszeri magyar rendező, mondjuk Mátyássy Áron túlélőfilmet, mint a vad erdélyi hegyek között? Ide érkezik három jómódú, sikeres, boldog pesti ember, hogy egy kis hegyi faluban vadászattal töltsék a hétvégét. István (Lengyel Tamás) a milliomos építési vállalkozó, Márta (Gryllus Dorka) az ügyvédje és László (Simon Kornél) az ügyvédnő férje azonban a vidám kalandok helyett szinte azonnal bajba kerül, amikor a fák között mozgó célpontról kiderül, hogy nem szarvasbika, hanem egy helyi csavargó.
A hármas tagjai ugyan mindent megtesznek, hogy elsikálják az ügyet, ám számos zavaró tényező bukkan elő, az őket zsaroló helyi vadász, a köztük feszülő ellentét, pár üzleti titok és egy bohém orvvadász. Az isten háta mögött, a Kárpátok sziklái között elszabadulnak a vad, ősi ösztönök - és mindenki csak magára számíthat. A Víkend csavaros történettel áll elő – bár néha kicsit sok is a fordulatból! -, nagyszerű színészeket vonultat fel, akik közül leginkább Gryllus Dorka remekel, de az igazi izgalmat maga a táj rejti, és ezt a rendező nagyszerűen használja ki.
Szombat: Életben maradtak (1993)
1972. október 13-án – pénteken! - egy repülőgép, fedélzetén egy Chilébe tartó uruguayi főiskolai rögbicsapattal és kísérőivel rossz látási viszonyok közé került, és egy vulkán hófödte csúcsába ütközött. A kettétört repülő lezuhant, s bár az utasok és a legénység egy része azonnal meghalt, a szerencsés többség vérző sebekkel és törött csontokkal megúszta a balesetet. A túlélők meleg ruha és élelem nélkül várták a segítséget, de a mentőosztag nyolc napos kutatás után feladta a keresést. Néhány hét után eljött a pillanat, amikor dönteniük kellett. Nem volt más választásuk megtették azt, ami elképzelhetetlen: barátaik holttestéből táplálkoztak.
Annak idején még nem volt akkora divat minden megtörtént esemény megfilmesítési jogait rögtön megvenni, de az eset tényleg óriási port vert fel, a katasztrófa helyszíne ma is látványosság, ahová jó időben lóháton lehet feljutni. Rögtön készült is egy mexikói feldolgozás már 1973-ban, de Hollywood lassan harapott rá, elsősorban azért, mert a kannibalizmus túl pikáns téma volt. Az egyik főszerepre egyébként az ekkor még ismeretlen Brad Pitt is jelentkezett, de a rendező szerint nagyon gyengére sikerült a meghallgatása, el is hajtották gyorsan. Azt a jelenetet pedig, ahol hőseink végül úgy döntenek, jobb megoldás híján a halottak húsából esznek, úgy vették fel, hogy a színészek előtte két napig koplaltak, hogy átérezzék, milyen igazán éhesnek lenni – hiteles is lett.
Vasárnap: Gyilkos hegy (2006)
Anne (Rebecca R. Palmer) egy este biciklizni megy és közben megismerkedik Chrisszel (Ben Price), aki rendőrnek adja ki magát. Együtt töltik az éjszakát, de a lányt megijeszti Chris durvasága. Pár nappal később Anne és a kedvese, Michael felmegy a hegyekbe, hogy kikapcsolódjanak és rendbe hozzák a kapcsolatukat. Egy elhagyott ösvényen bicikliznek, amikor szembe jön velük Chris. Anne félelmében mindent elmond Michaelnek, de mielőtt tovább indulnának, Chris megint ott terem és megöli a fiút, nem is akárhogy. A hősnőnk egyedül van a hegyekben és az életéért fut vagy éppen biciklizik, mert ez lehet a filmtörténet első mountain bike-os slasher horrorja.
Bárki, aki segíteni próbál, az életével fizet, a pszichopata gyilkos könyörtelenül és kitartóan követi a lányt, aki nem menekülhet üldözője elől, és mint ezernyi hasonló film megnézése óta tudjuk, egy ponton egyszerűen MUSZÁJ szembefordulnia kínzójával és egy jó kis csajbosszút eszközölnie, ami így leírva talán hülyén hangzik, de ezt a műfajt tényleg ez működteti. A német rendező, Robert Krause ugyan a német tájon vette fel nem minden pontján eredeti történetét, de ez így is simán elmegy egy húzós amerikai horrornak
