Az apró termetű, törékeny színésznőt nem feltétlenül a vadnyugat hőseként képzeli el az ember, de adjunk neki egy kellékpuskát, egy poros tanyát és egy bő szoknyát, és megmutatja, mit tud!
Íme, egy film, ami el volt átkozva, mégis megszületett. Az eredeti rendezőnő, Lynne Ramsay ugyanis annyira összeveszett a producerrel, aki megtagadta tőle a végső vágás jogát, hogy nem jelent meg az első forgatási napon, és vele való szolidaritásból felmondott a vezető operatőr is, és a férfi főszerepre kiválasztott Jude Law is. Ahogy korábban kihátrált a projektből Michael Fassbender és Bradley Cooper is – nem szokatlan, hogy több színész is végül nemet mond egy szerepre, de ők az utolsó pillanatban tették ezt. Végül sikerült új rendezőt találni Gavin O'Connor (A zsaruk becsülete) személyében, és a korábban a negatív főszerepre felkért Joel Edgerton lett a jófiú.
Natalie Portman persze végig biztos pont volt, hiszen ő itt egyben producer is volt, ő akart mindenáron western hősnő lenni, és a dolog jól is áll neki. Ahogy az ún. neowestern is népszerű és sikeres műfajnak számít – a Visszatérő, Nem vénnek való vidék, A félszemű, Börtönvonat Yumába és a többiek -, ahol a régi, jól bevált műfaji elemeket és fordulatokat új szemszögből, modern hangvételben tálalják. És a rémes magyar címet kapott Jane a célkeresztben – eredetileg Jane Got a Gun – a Vadnyugat kegyetlen meséjét női nézőpontból láttatja. Jane Hammond lesz ugyanis az az asszony, aki súlyosan sebesült férje helyett megvédi otthonát, és leszámol az őt oly rég gyötrő bandával.
Amihez persze kap némi segítséget, mert a túlerő láttán Jane egykori vőlegényéhez fordul segítségért, aki érthető módon először kissé vonakodik, de amikor látja, mekkora a veszély, a nő pártjára áll. Ő tanítja meg a fegyverrel bánni, de ehhez kell Jane akarata és elszántsága is. És lassan többet is megtudunk az asszony múltjáról és arról, miért is akar annyira leszámolni veled a Bishop banda főnöke – a feketére festett bajusszal talán kevésbé meggyőző Ewan McGregor. Az eredmény pedig nagyon is meggyőző, különösen a film döcögős születésének körülményeit ismerve. Nem nagyszabású drámáról van itt szó, hanem sokszor visszafogott drámáról, ahol az erőszak sokszor váratlanul, de rendkívüli intenzitással bukkan fel, miközben a film tiszteletben tartja a western régi, patinás szabályait is. Natalie Portman pedig most is nagyszerű, mint mindig, és nagyon jól áll neki a Winchester!
