Következzék néhány kíméletlen Alien-másolat a nyolcvanasokból, melyekben az idegen lények Ripley hadnagy helyett agysejtjeink elpusztítására törnek.
1979-ben egy csápos szépségmaszk kétségkívül történelmet írt, amikor rávetette magát a Nostromo űrhajó egyik utasának arcára. Majd aztán a kultuszteremtéshez a komplett legénység is csatlakozott,
amikor az organikus szülőszobából előbújó pocaklakót nem szúrták azon nyomban saválló vasvillára.
Mindez duplán is kontraproduktívnak bizonyult: a hajszál híján teljes legénységgel együtt szürkeállományunk is elhalálozott – utóbbi azon félcédulás filmesek jóvoltából, akiket túlontúl megihletett Ridley Scott klasszikusa, és egy falunap költségvetéséből különös kegyetlenséggel legyártották saját Alien-víziójukat. Példának okáért:
Tiltott világ (1982)
A Xarbia bolygó légvonalban 3 fényév távolságra található Tápiószecsőtől, de a NASA már gőzerővel dolgozik rajta, hogy 2 órával lerövidítse az utazást. A planéta egyik titkos laboratóriumában egy kelekótya tudós egy nagy kupac húsipari nyesedéken végez genetikai kísérleteket annak reményében, hogy ezáltal majd megakadályozza a közelgő élelmiszerválságot. Reményteli próbálkozása kudarcba fullad, ugyanis a pacalfejű mócsinglény kiszabadul, és ahelyett, hogy raklapszámra szülné a háromszögszendvicseket, módszeresen felkoncolja a labor dolgozóit.
Creepozoids (1987)
A jövendőmondó szakon summa cum laude diplomával végzett forgatókönyvírók szerint 1998-ban immár hat éve nukleáris háború zajlik a Földön, bár a Family Frost jó eséllyel még mindig rója a kistelepüléseket. Miután dezertőrök egy csoportjának végképp herótja lesz a katonaélettől, egy elhagyatott laboratórium-komplexumban keresnek menedéket. A környezet túlontúl idillinek tűnik egészen addig, amíg ki nem derül, hogy rajtuk kívül egy kétméteres ember-vöröshangya hibrid is lakozik a laboratóriumban, a Chemotox szavatossága pedig már alsó hangon húsz éve lejárt. És ha mindez édeskevésnek bizonyulna ahhoz, hogy a néző barlangrajzokat kezdjen festegetni a nagyszoba falára: egy porszívó méterű patkány is garázdálkodik az épületben, aki emberi szervekkel bolondítja meg a ratatouille-t.
Alien 2: Sulla Terra (1980)
Ciro Ippolito olasz rendező egy évvel az Alien premierje után úgy döntött: ő bizony nem fogja kivárni, hogy egy James Cameron nevű dilettáns féltehetség leforgassa a sztori folytatását, ezért nemes egyszerűséggel belevágott. Amikor pedig hivatalos emberek holmi filmes jogokról kezdtek el hadoválni neki, kotlóstyúkot imitálva próbálta elterelni a figyelmüket. Az általa prezentált audiovizuális mocsárláz története szerint expedícióra induló űrhajósok egy csoportja visszatér a Földre, csakhogy arcuk immár kevésbé tűnik pirospozsgásnak. Tudniillik utazásuk során béranyaságra kényszerítették őket, a belőlük kicsírázó szottyos testű lények pedig barlangászokkal táplálkoznak.
Terminator 2. / Shocking Dark (1989)
Nos, nem Ciro Ippolito volt az Imbecillis Olasz Rendezők Szakszervezetének egyetlen tagja, aki vajmi kevés türelmet tanúsított a James Cameron által tervezett sci-fi-folytatásokkal kapcsolatban. Bruno Mattei a Terminator 2-re csapott le különös kegyetlenséggel, miután valaki holland alapanyagokkal turbózta fel a bolognai szószt a stáb büféjében. Ennek hozományaként nem átallott csúcstalálkozót szervezni a leszázalékolt xenomorfok és a terminátor között: a jövőbeli Velencében járunk, ahol egy kutatócsoportnak nyoma vész, és a jelek szerint nem posztapokaliptikus fosztogató gondolások állnak az ügy hátterében. A fejesek ide is egy alulfizetett különleges osztagot küldenek a rejtély felderítésére, akik hamarosan polipfejű takonyemberekkel és a terminátor Pentium II-es alaplappal bíró változatával kerülnek összeesküvésbe.
A félelem galaxisa (1981)
Végezetül, íme, egy újabb tökkelütött űrbéli mentőalakulat, mely - pályatársaik példájából szemernyit sem okulva – egy eltűnt űrhajó nyomába ered, majd amikor rátalál, hasonló Darwin-díjas megállapításokkal áll elő:
„Szegény ördögök, mind meghaltak. Nem tudom, mi végzett velük, de ez az izé nem ebből a világból való.”
És bár köztük van Freddy Krueger, Spaulding kapitány és Sarah Palmer a Twin Peaksből, a rendező fejsérülése arra kárhoztatja őket, hogy költséghatékony lények martalékává váljanak.
