5 hazai rapprodukció, melyet máig sem tudtunk feldolgozni

Márpedig takarítani, főzni, rappelni mindenki tud! Ugyan, milyen kihívást tartogat, hogy az ember dobalapra ritmizálja fel a vízállásjelentést? Bizonyos körökben ma is ez az általános vélekedés a hiphoppal kapcsolatban. A következőkben öt hazai példán át demonstráljuk, hogy az iménti téveszme miféle muzikális műhibákat eredményezett anno a mainstream popéletben.

Pain: A szex vajon mi

Kristálytisztán fel tudjuk idézni a momentumot: mikor először hallottuk az ominózus dalt, körülbelül a második perc után realizálódott bennünk, hogy Pain valójában nem kirgizül szövegel - csupán a Kodály-módszer elleni ádáz küzdelem jegyében megtanult belégzés közben rappelni. A szerzemény elején hallható hahota ugyancsak erős fejvakarásra késztetett minket: egy romantikusnak szánt dal esetében barátok közt is unortodox dolog egy olyan röhögéssel indítani, amihez hasonlót a Defekt Duó váltana ki testvérszülők atomreaktor mellett felcseperedett gyermekéből. És akkor még nem beszéltünk az olyan gondosan kódolt sorokról, mint

De jó, csak hass dzsúz, jól esik, mikor nem az élet nyúz, hanem egy lány nyúz

Hogy ezzel miféle civilizációkhoz intézett fenyegetést, abba bele sem merünk gondolni, mindenesetre mi voltunk azok, akik ennek hatására két hétig csak szemaforzászlók segítségével tudtunk kommunikálni.

 

 

Mc Papa és a Handa Banda: Ne menj el!

Minden idők egyik legjobb és legszerethetőbb hazai tévés személyisége híres volt kitűnő zongoratudásáról. Antal Imre tehetségéről már csak az a tény árulkodott jobban, hogy még Ihos Józseffel is képes volt szórakoztató beszélgetésbe bonyolódni. Az alábbi produkcióért már annak idején is bűnbocsánatban részesült, a felbujtó azonban vélhetőleg ma is joggal próbál elvegyülni az Andok lámái között tarka szőrcsuhájában.

 

 

Mc Ducky: Az igazi

Az Emergency House 1997-es nagylemezén MC Ducky rapbetétjei a korábbinál jóval nagyobb teret kaptak, ugyanakkor ezzel egy időben egy komplett generációt nyilvánítottak katonai szolgálatra alkalmatlannak. Az időközben producerré avanzsált Dopeman azonban nem volt hajlandó észrevenni a nyilvánvaló összefüggéseket, és úgy döntött, azért is Ducky lesz hazánk első női rappere. Első és egyben utolsó szólólemezén nyújtott teljesítményével ugyanakkor bizonyos értelemben megszégyenítette a korabeli férfiúi mezőnyt, ugyanis egy komplett fenyőerdőt hasogatott fel a hiphop hátán.

 

 

Ogli G: High Rollers

 

Ogli G-re annak ellenére is legendaként tekintünk, hogy már a TKO duó tagjaként is meghonosította a hiphopban az ABCD rímképletet. 2005-ös visszatérése viszont az eufória mellett némi meghökkenést is okozott: a High Rollers-szel kétségkívül elhozott egy fajta nyugati parti életérzést, ám ez annyira volt hamisítatlan, hogy egy tisztább világban a Vám- és Pénzügyőrség azonnal lesújtott volna rá. Azonban Merdzsók és jégtörő hajók kikötéséhez használatos aranyláncok ide vagy oda, Ogli némi szellemi értekezéssel próbálja ellensúlyozni az anyagi javak dicsőítését.

Divatba hozunk itt nagyon sok dolgot, például a sapkát, mit állandóan hordok

Csak a dilettánsok nem veszik észre, hogy rapperünk egy kvantummechanikai paradoxont fogalmaz meg, az ominózus sor elhangzása után ugyanis tarkopasz, fedetlen fejjel tűnik fel. A jelenséget a szakemberek azóta csak Schrödinger sapkája fedőnéven emlegetik.

 

Fenyő Miklós: Jön a break

A Hungária 1983-as feloszlása elsősorban Fenyő Miklósnak volt köszönhető, Jól nézünk Miki című szólólemeze alapján azonban szemernyi kétségünk nem lehet afelől, hogy mindez őt traumatizálta a leginkább. Mindenesetre Fenyő ominózus rapprodukciójával megválaszolta a soha fel nem tett kérdést: hogy mi történt volna, ha Grandmaster Flash Super Marioként fejel szét egy nintendós betonkockát, és fejsérülése óhatatlanul nyomot hagy karrierjén.