Colin Firth sokak számára az archetipikus Mr Darcy, és valóban ragyogót alakít. Egyébként a BBC-féle B&B-t mindenképpen érdemes megnézni, mert a legjobb és leghitelesebb feldolgozások közé tartozik.
Szerintem elég eltérõek a regények, és a szereplõk is változatosak, de ha neked túlságosan egyformának tûnnek, érdemes elolvasnod a Meggyõzõ érveket vagy A klastrom titkát, itt egy kissé más szemszögbõl mutatja be ugyanazt a témát. A Meggyõzõ érvek különösen jó és érett mû.

Üdv! Néhány hónapja a lányommal "nõcis délután"-t tartottunk, és megnéztük ezt a BBC változatot. (BBC-sorozat-fan vagyok!)Szórakoztatott a film, ezért megnéztem az "Emma"-t is. A "Büszkeség és balítélet"-be pedig könyv formában fogtam bele. De - sajnos - valami olyan furcsa érzésem támadt, mintha mindhárom történetben ugyanazokat a karaktereket látnám (szinte csak a nevük változott), akiknek ráadásul a problémáik is mindig egyformák. Úgyhogy a kezdeti lelkesülésem alább hagyott kissé:-( Vajon, ha megnézném a "Büszkeség és balítélet" filmváltozatát, C. Firth Mr. Darcy-ként javítana a dolgon? Vermeer-nek, és Valmont-nak tetszett... (Úgy tudom, õ (is) játsza Darcy-t...)

És elnézést, hogy ötven oldalt írtam, de nemrég néztem meg még egyszer, és egy csomó dolog eszembe jutott. :)

Szia! Huh, elnézést, csak már régen néztem ezt a fórumot. :) Közben válaszoltak is, látom. Nekem viszont lenne egy kérdésem: miért olyan nagy dramaturgiai hiba az elsõ jelenet? Kétségtelen, hogy nem igazán illeszkedik bele a film többi részébe, de figyelemfölkeltésnek jó...

Egy kritikus szerint ez a film alapvetõen az Ang Lee-féle feldolgozás „kistestvére” – és sajnos kénytelen vagyok egyetérteni vele. Nem csupán amiatt, mert nagyon sokban hasonlít rá (és ezáltal megkérdõjelezõdik a létjogosultsága), de azért is, mert mintha ahhoz képest próbálná meghatározni önmagát. Fõleg az elõbbivel magyarázható, hogy csalódtam ebben a változatban – ez ugyanis az oka, hogy az utóbbi részleges kudarccal végzõdött. Az volt a benyomásom, hogy az alkotók nagy erõvel akartak megszabadulni a korábbi adaptáció befolyásától, de nem sikerült nekik. Egyrészt konkrét jeleneteket vettek át a filmbõl („az ezredes a karjában viszi be Marianne-t a házba”-jelenetet még nagyon sokáig nem fogom tudni megbocsátani), másrészt mintha a színészek is annak alapján lettek volna kiválasztva, mennyire hasonlítanak a korábbi változat szereplõihez!
A korábbi adaptációtól való eltávolodás szándéka mindvégig jól érezhetõ. A film egyik legfeltûnõbb vonása, hogy mintha minden erejével elsöprõ és drámai akarna lenni: a zene, a bevezetõ jelenetek, a kézikamera (helyenként idegesítõ) jelenléte mind ezt sugallja – csakhogy mégsem eléggé az, sajnos. Pedig nagyszerû lehetõségük lett volna egy kissé radikálisabb megközelítésre: ha drámai és újszerû, akkor legyen tényleg az, ne torpanjon meg félúton. Már amikor elõször olvastam, akkor is az volt a benyomáson, hogy ez Austen „legromantikusabb” regénye, és prímán el lehetett volna vinni ebbe az irányba. Gondoljunk bele: a regény egyik csúcsjelenete Willoughby fölbukkanása Palmeréknál. Sötét, viharos éjszaka van, a ház jóformán üres, Marianne éppenhogy csak túl van a betegségen, Elinor (aki maga is érzelmi problémákkal küszködik) egyedül virraszt, amikor egyszer csak földúltan beront a húgának az elcsábítója, akit mindenki másnál kevésbé szeretne látni. Ehhez képest a filmbeli változat szerény, vértelen, szinte illedelmes. (Annak viszont örültem, hogy egyáltalán belerakták! Ezt hiányoltam a korábbi adaptációból – ott Willoughby mindössze egy pillanatra tûnik föl a film végén, ami intelligens megoldás, de egy kicsit talán kevés.)
Az elcsábított lány történetszála ugyan többször is föl-fölbukkan, de nem illeszkedik szervesen a filmbe, csupán jelzsésértékû marad, és így egy kicsit furcsának tûnt, hogy egyáltalán belevették. Ha határozottabban egybevetették volna Marianne történetével, kiemelve a hasonlóságokat és a különbségeket, sokkal hatásosabb lehetett volna, és valóban lett volna értelme beleilleszteni a filmbe. Így egy kicsit a levegõben lógott: egy-egy sötétebb jelenet az egyébként visszafogott filmfolyamban. Mindent összevetve úgy tûnik, mintha a legelsõ jelenet után a készítõk megijedtek volna a várható eredménytõl, és inkább visszafogták a tempót. Ezért nagy kár, különösen ha meggondoljuk, hogy a BBC többnyire nagyon érdekes dolgokat produkál, amikor újszerû megközelítésre szánja el magát.
Most, hogy ilyen jól kigonoszkodtam magam: természetesen el kell ismernem, hogy ez a feldolgozás is nagyon igényes, szép, látszik, hogy sok munkát fektettek bele. És a föntiek ellenére igazán élvezetes volt nézni. Az Elinor és Edward közötti szerelmi szál kidolgozása nagyon tetszett, fõleg hogy mindkét figurát igyekezték minden oldalukról bemutatni, kiemelve a köztük lévõ alkati hasonlóságot (szõnyegporolás vs. favágás! telitalálat). Hattie Morahan egyébként is fantasztikusan játszott, rokonszenves volt és hiteles – számomra a film egyik legmegrázóbb jelenete volt, ***SPOLIER – bár nem tudom, kinek*** amikor bevallja Marianne-nak, hogy végig tudott Lucy és Edward kapcsolatáról. ***SPOLIER VÉGE*** Szintén jó megoldás volt, hogy a Brandon ezredes és Marianne közti kapcsolatot már Willoughby fölbukkanása elõtt megalapozták azzal, hogy Marianne saját romantikus képzeteit vetítette rá az ezredesre (noha ekkor még nem volt bele szerelmes) – ezáltal hihetõbbé válik a film végén elhangzó kijelentés is: hogy tényleg szereti. Davies saját bevallása szerint a regény kidolgozatlan pontjait próbálta hitelesebbé tenni, és ez sikerült is neki. Mindent összevetve, egy igényes, élvezetes tv-sorozat – amely azonban, sajnos, egy kissé a fölösleges újrafeldolgozás érzetét kelti.

Ja, azért minden Jane A. rajongónak ajánlom ezt a verziót is!

Hát én már nem is tudom mit is mondjak erre a filmre!
Ha elsõ feldolgozásban került volna filmre, akkor valószínûsítem, hogy 9/10-et adtam volna rá, de Emma T. és Kate W. utáni alakításához viszonyítva sajnos igen gyengének bizonyult számomra, így ahhoz hasonlítva 4/10 adok rá! Az baj, hogy az után az alakítás után nehéz nem hozzájuk viszonyítani, mindenesetre bátor vállalás volt újra feldolgozni!
Egyedül ami tetszett benne, hogy fiatalabb szereplõket válogattak ki a szerephez, és Brandon ezredest is, meg az Edwardot alakító színész is felmúlta véleményem szerint az elõzõ verzióban szereplõket!
Egy szó, mint száz, érdekes volt számomra, hogy itt a nõi szereplõk voltak számomra a gyengébbek, az elõzõ verzióban meg a férfiak! :)

Kedves bürgönye!
Valahogy téged néztelek ki, az a fixa ideám, te tudsz válzolni két SPOILER gyanús kérdésemre:
1.Az elsõ rész egy zeretkezéssel kezdõdik, kik a pár? (Csak nem Brandon ezredes 15éves nevelt lánya, akit afilmen csak emlegetni hallunk, W. úrral, a csábítóval)
Ha tényleg õk azok, akkor ez gy elég kapitáéis dramaturgiai hiba
2. Végül kiderül,hogy E. titkos jegyese csak a pénzre hajtott, miután kitagadta a fiút az anyja, az öccsére nyergelt át. Nade a mama kifogása az volt, hogy túl szegény a lány,de akkor az öccshöz nem tartotta szegénynek, vagy egyszerûen a második fiát már nem tagadhatta ki?
Hogy van a könyvben?
SPOILER vége

Nekem nagyon tetszett mind a két feldolgozás.=)

Azért elárulhattad volna, mi lett a lánnyal és a gyerekével. Annyira nem fogott meg a sztori, hogy elolvassam a könyvet. Szerintem a büszkeség és balítélet sokkal szórakoztatóbb. Amúgy abból is jobban tetszett a Colin Firth - Jennifer Ehle féle változat, mint a mozifilm Keire Knightlyval...

En eloszor ezeket a reszeket feliratosan lattam, es most megneztem szinkronosan, es meglepodtem, a szinkkronos valtozat hianyos a feliratoshoz kepest, ezert nem derult ki szamodra mi is lett a fiatal lannyal es a gyermekevel. Bar meg most sem ertem, miert vagtak meg a szinkronos valtozatot, vagy az M1-nek igy fert be a musoridobe?

ehhm lemaradt a vége..szóval annyira nem volt a könyv szerint még "öreg" Elinor.

Háát, Emma Thompson aranyosabb arcú (szebb is), de Marianne-bõl az "új" a bájoskább. Én mondjuk nagyon bírom Kate Winsletet, mégis. Az új Elinor nekem túl szigorú, túl vénlányos..annira

Szerintem is nagyon jó, nem kell mindig mindent valami mással összehasonlítani!
És nem kell mindig minden szereplõnek "gyönyörûnek" lennie, amúgy meg kinek mi a szép.
Sokkal jobb volt így, mint olyan színészekkel, akik minden második filmben szerepelnek, és nem lehet tõlük igazán elvonatkoztatni.
Kétszer is megnéztem, és még meg fogom egy párszor:)
Annyira jó volt, hogy elõször azt hittem, ez az eredeti.

Szerintem is nagyon jó, nem kell mindig mindent valami mással összehasonlítani!
És nem kell mindig minden szereplõnek "gyönyörûnek" lennie, amúgy meg kinek mi a szép.
Sokkal jobb volt így, mint olyan színészekkel, akik minden második filmben szerepelnek, és nem lehet tõlük igazán elvonatkoztatni.
Kétszer is megnéztem, és még meg fogom egy párszor:)
Annyira jó volt, hogy elõször azt hittem, ez az eredeti.

Nem vette fel valaki?:)

Az elõzõ jobb volt. De azért ez sem rossz.

Nem olvastam a könyvet és nem láttam a korábbi filmváltozatot sem de a sorozatot most meg tudtam nézni elejétõl a végéig egyben és nekem nagyon tetszett amúgy is gyengéim a kosztümös filmek de ettõl igazából nem vártam sokat az itt olvasott becsmérlõ hozzászólások után, ehhez képest szerintem nagyon nagyon jó film volt megfelelõ volt a színészek játéka is fõleg hogy viszontláthattam benne a mamma miából ismert fiatal színészt is szóval összességében szerintem ez egy szuper film!

Hát igen. Nem tudjuk, hogy mi volt a szépségideál akkoriban férfiban és nõben...
Mondjuk azon kívül, hogy nagy jövedelmük volt. Mert akkor tetszettek, akárhogy is néztek ki...