Volt egyszer egy éjfekete vígjáték, az 1998-as Ronda ügy, amiben 5 pasas elmegy legénybúcsú ürügyén tivornyázni Vegasba, de az egyikük véletlenül halálos balesetet okoz, és ott állnak mind bambán egy halott sztriptíztáncosnő felett, akit aztán széttrancsíroznak, majd újabb és újabb ménkő üt be. A barátok pedig ellenségek lesznek, de a legjobban a főhős rémes menyasszonya szívja meg – utóbbit Cameron Diaz alakította élete legjobb szerepében, mellette pedig az azóta rendezőként ismert Jon Favreau, Christian Slater és Jeremy Piven játszott még. Ha engem kérdeznek, zseniális film, nem véletlenül maradt meg bennem eléggé ahhoz, hogy felismerjem, ha lemásolják. És most lemásolták. A Rough Night című vígjáték nyilván nők napjára időzített előzetese ugyanis pont ezt a sztorit nyomja - csak csajokkal.

A menyasszony itt Scarlett Johansson, a legjobb barátnőket pedig Zoë Kravitz , a mindig iszonyatosan idegesítő Jillian Bell, Ilana Glazer és Kate McKinnon játsszák, látjuk, ahogy kipurcan a férfi sztripper és megindul az ötletes, hogyan szabaduljanak meg tőle. A lányok közben hülyeségeket beszélnek, kokóznak, rázzák a seggüket, és bár vígjátékról van szó, semmi vicceset nem csinálnak. Viszont csupa csaj a főszereplő – még Demi Moore is benne van – és a rendező is nő. Mert most ez a trend. Nincsenek új történetek Hollywoodban, elfogytak a sztorik, csak remake-ek, rebootok, prequelek és még tudja milyen újrahasznosítás létezik, és ennek logikus lépése a női remake elterjedése.

De lépjünk vissza egyet. A Ronda ügy szülte ugyebár a hatalmas sikernek bizonyuló, két folytatást is produkáló 2009-es Másnaposokat – és a Másnaposok hozta el a női verziót, az egyébként remekül sikerült Koszorúslányokat 2011-ben. Akkor és ott úgy tűnt, ennek van létjogosultsága, hiszen mára a nők lassan komolyabb vásárlóerőt képeznek, mint a férfiak, a sztori kifejezetten női témát dolgozott fel – van nőibb téma, mint egy esküvő? – a színészek jók voltak, a humor és a sztori is betalált. Persze volt előzmény bőven, a romcomok elterjedése, a Bridget Jones-filmek, Szex és New York franchise vagy Az ördög Pradát visel, és a filmiparon belül is egyre több női vezetőt, rendezőt és egyebet találunk.

Ennek köszönhettük a Szellemirtókat, a Koszorúslányokból átemelt Kristen Wiig és Melissa McCarthy, illetve Kate McKinnon főszereplésével, és, hogy etessék a trollokat, még egy fekete főszereplőnőt is betettek. A trollok pedig haraptak. Olvastam kritikát mérvadónak tartott magyar jobboldali laptól, ami a filmet a hanyatló liberalizmus szennyes multikulturális termékének nevezte – pedig csak nem volt jó, bár kis odafigyeléssel lehetett volna az is. Piaca van a csajos filmeknek, az ilyen remake-ek pedig futószalagon készülnek.

Nemsokára itt lesz az Ocean’s Eleven csajos újrázása Sandra Bullock, Anne Hathaway, Cate Blanchett, Dakota Fanning, Helena Bonham Carter és Rihanna főszereplésével – pedig az a film eleve egy réges-régi Frank Sinatra darab remake-je volt -, majd jön egy szintén rebootolt remake, a Jump Street 21 női verziója, illetve a The Expendables kemény csajos változata, és nyilván javában agyalnak másokon is. Ezeknél, akárcsak a Szellemirtók esetében, mind folytatásban gondolkodnak, persze a sikertől függően. A siker pedig nem garantált – a Szellemirtók esetében ugyan nem bukott pénzt a stúdió, de nem is nyert sokat, a filmet pedig  mindenki feltűnően utálta, a kritikusok és a nézők is.

És persze lehet vitatkozni, hogy azért nem szerették-e, mert női filmről van szó és eleve előítéletekkel ültek be a moziba, vagy be se ültek és úgy fikázták – valószínűleg ez is bőven előfordult. Márpedig, ha egy film szembemegy mindenféle zsigeri előítélettel, akkor keményebben kell odatennie magát, jobbnak kell lennie – a Szellemirtók nem tette oda magát, a Rough Nightról már most látszik, hogy legfeljebb közepes, de inkább gyenge lesz, a többiről pedig a jó ég tudja így előre. Kellenek nekünk egyáltalán női remake-ek? Nem. És jó női filmek? Azokra vevők lennénk.