Ha szilveszter, akkor nevetés. Hagyományosan a vígjátékoké a főszerep ezen az estén, de mi gondoltunk azokra is, akik jóleső borzongással akarják kitölteni azt a pár órát, ami ebből az elátkozott évből még hátravan. Horrorfilmes ajánlónk következik, főszerepben (viszonylag) friss filmekkel.
Fehér éjszakák (Netflix)
Kezdjük is egyből egy elég unortodox horrorral. A legtöbb rémmozi éjszaka játszódik, nyilván nem is kell nagyon megmagyarázni, hogy miért, Ari Aster (Örökség) filmjében ellenben végig ezer ágra süt a nap, és mégis ugyanolyan félelmetes, mint egy éjsötét horror. A történet főszereplője a fiatal Dani (Florence Pugh), aki még nem tudta túltenni magát egy családi traumán, ráadásul a barátja is épp szakítani készül vele. Igaz, a srác ezt még nem meri közölni vele, inkább meghívja egy svéd nyári fesztiválra. Nem egy Balaton Soundot kell elképzelni, hanem egy semmi közepén élő, szektaszerű közösség rituális ünnepségét. A helyiek barátságosan fogadják az amerikai vendégeket, de egyre több jel mutat rá, hogy a háttérben súlyos titkok lapulnak. Mire rájönnek, hogy valami nagyon nem oké, már késő menekülni. Aster néprajzi horrorját amúgy Magyarországon forgatták, de végig egy mezőn játszódik a történet, úgyhogy csak a filmből erre nem fogunk rájönni. (A Port kritikája: itt.)
Apostol (Netflix)
Ha egyetlen szektás folkhorror még nem elég, akkor Gareth Evans 2018-as filmjét is merjük ajánlani. A történet itt nem a jelenben, hanem 1905-ben játszódik, de a zárt közösség stimmel, a helyszín ugyanis egy sziget, ahová katolikus telepesek érkeznek. Köztük van Thomas is (Dan Stevens), aki valójában nem letelepedni szeretne, hanem az elrabolt húgát akarja kiszabadítani. Nyomozni kezd a helyiek és a közösség vezetője (Michael Sheen) után, és lassan rájön, hogy a kereszténység máza alatt egy emberáldozatoktól sem visszariadó pogány kultusz uralja a szigetet. Közben a szektavezető gyanút fog, hogy egy kívülálló férkőzött a köreikbe, úgyhogy Thomasnak már nem csak a húga, de a saját bőrét is mentenie kell. A főleg a brutális akciófilmjeiről ismert Evans (A rajtaütés) számára a kosztümös horror műfaja új, de a filmen ez nem látszik, tökéletesen építi fel a korhatáros őrületet.
Préda (HBO GO)
Ha inkább hagyományos borzongásra vágyunk, akkor Alexandre Aja (Sziklák szeme, Piranha 3D) filmje az ideális választás. A sztori nincs nagyon túlbonyolítva: ember az aligátor ellen. A helyszín Florida, éppen tombol egy hurrikán, ami arrafelé nem annyira szokatlan jelenség. A fiatal úszólány, Haley (Kaya Scodelario) is csak akkor kezd aggódni, amikor az evakuációs zónában élő apja nem veszi fel a telefonját. Autóba ugrik, és a vészjelzések ellenére apja házához hajt, és meg is találja férfit a víz által már félig ellepett alagsorban. Kiderül az is, miért nem vette fel a telefont: egy hatalmas aligátor ólálkodik a vízben, és hamarosan a haverjai is csatlakoznak hozzá. A szörnyhorrorok feketeöves rajongói sok újdonságot nem találhatnak a filmben, de Aja vérprofi módon adagolja a feszültséget, úgyhogy nem lehet okunk panaszra. Hazai szál itt is van, a Florida helyett Szerbiában forgatott filmben a digitális trükkökért magyar szakemberek feleltek. (A Port kritikája: itt.)
Gyere apához (HBO GO)
Elijah Wood tényleg mindent megtesz, hogy kitörjön a jól fésült (ex-) gyereksztár skatulyájából, ebben a filmben például röhejes bajszú, alkoholizmussal küzdő hipszter zenészt alakít, aki meglátogatja a gyerekkora óta nem látott apját a férfi tengerparti házában. Nem olyan az öreg, amilyennek képzelte, de eleinte nem tulajdonít különösebb jelentőséget a furcsa viselkedésének. Az már gyanúsabb, hogy a férfi nem akarja elárulni, miért kérte a fiát, hogy látogassa meg, ráadásul a pincéből gyanús hangok szűrődnek ki… Ant Timpson filmje nem hagyományos horror, vígjátéki elemek is vannak benne, a második felében pedig átfordul thrillerbe, de mindegy is, mert a lényeg, hogy átkozottul szórakoztató.
Overlord (Netflix)
Mutáns nácik a 2. világháborúban. Kell még többet írnunk? Julius Avery filmjének producere J.J. Abrams (Lost, Star Wars: Az ébredő Erő), úgyhogy azért nem afféle Zs-kategóriás, fillérekből összerakott rettenetre kell számítanunk. Igaz, nem nagy költségvetésből készült, sztárok sincsenek benne, de egyik sem csökkenti az élvezeti értékét. A sztori szerint a normandiai partraszállás előestéjén egy szövetséges osztagnak fel kell robbantania egy kis francia faluban az ellenség rádiótornyát, de kudarcot vallanak, és csak néhány túlélő marad, akik egy partizán nő segítségével rejtőznek el. Miután kiderül, hogy a nácik egy közeli földalatti bunkerben mindenféle őrült kísérleteket végeznek, új tervet találnak ki. Avery filmje félig horror, félig akciófilm, ennek örömére egy másodperc pihenést sem engedélyez a nézőnek.
Aki bújt (HBO GO)
Elég sűrűn előfordul, hogy az újdonsült feleség valamiért nem nyeri el a párja szüleinek szimpátiáját, akik ezt nem is nagyon titkolják. Az már ritkább, hogy konkrétan ki is akarják végezni az ifjú arát. A helyzet olyan morbid, hogy már vicces, és az Aki bújton lehet is nevetni, de a játék itt azért nagyon is vérre megy. A játék ráadásul szó szerint értendő, a férj dúsgazdag családjában ugyanis van egy régi tradíció: a beházasodó félnek az esküvő éjjelén részt kell vennie egy közös játékban, ami lehet egy ártatlan társasjáték, de akár embervadászat is. Grace-nek (Samara Weaving) az utóbbi jut, úgyhogy kezdődik is a véres hajtóvadászat. A két rendező, Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett komoly társadalomkritikát is elrejthettek volna a sztoriban, de helyette inkább összedobtak egy szórakoztató trancsírpartyt. (A Port kritikája: itt.)
