Nem azért, de mi a pláne abban, hogy valaki más szerzeményét adják elõ?? Csak mert elõ tudják adni? Hol itt a tehetség?

Csináljanak õk maguk saját maguknak eredeti szerzeményt! Akkor már talán beszélhetnénk tehetségekrõl!!

De a majmolás az tehetség?

Szánalmas... Ez az egész celeb szar, már ne haragudjon senki, de már nagyon unalmas ez az egész!

Zsûri csaj fejét ma az Auchanos kimért édességes tálakba mártották bele. Egy kis medvecukor, egy kis minyom, egy kis zselécukor.... Másfél kiló kaja.

Ez a Keró nevû ember nem sok muzikalitással rendelkezik.

Meghallgattam-néztem Pink elõadásában az eredeti számot a YouTube-on, és a véleményem csak egy kissé változott.
Nem ANNYIRA unalmas, nem TELJESEN érdektelen, de a dallam íve miatt, az utolsó szótag monoton ismétlései miatt mégiscsak egyhangúvá válik egy idõ után, párbajdalnak pedig alkalmatlan, nem hatásos, nem "üt", ezzel nem lehet legyõzni egy jól éneklõ ellenfelet.
A szöveg pedig egy átlagos magyar hallgatónak, - aki amúgy sem beszél jól angolul, annyira meg pláne nem, hogy egy ének szövegét megértse és értelmezni is tudja, - nem érdekes, nem fontos, nem az dönti el, hogy egy dal tetszik-e neki, vagy sem.
Annak idején, - a 60-as 70-es években - amikor hallgattuk a Beatles, a Rolling Stones, Elvis, a Led Zeppelin, vagy Janis Joplin számait, késõbb a Queent, az Abbát, Stinget, és másokat, gyakorlatilag senki nem értette a szövegeiket, és mégis tetszettek a hallgatóknak, de ugyanez elmondható például az olasz slágerekrõl is, amiket még annyira sem értettünk.
Egy szám megítélésénél a dallam az elsõ, utána következik a ritmus, a dinamika, és csak utánuk következik a szöveg.

De mondok rögtön egy ellenpéldát is, méghozzá ugyancsak Pinktõl.
A "Get The Party Started" címû slágere - éppen most hallgattam meg írás közben a netrõl - elképesztõen jó szám, az elsõ hangtól az utolsóig baromi jó ritmusa van, dinamikus, az embernek kedve támad táncra perdülni, - holott gyakorlatilag EGYETLEN EGY akkordból áll az egész kíséret, egy monoton dob, és egy baromi jó basszusmenet alkotja az alapot, amire rájön az ének, és ez a néhány egyszerû összetevõ mégis egy olyan brutálisan jó egyveleget alkot, ami párját ritkítja. nem véletlen, hogy a mai napig ez Pink legnagyobb slágere.
Na most.
Ha Szén Alexandra EZT a számot énekelte volna, - egy kis koreográfiával, körülötte ugráló táncosokkal, megfelelõ felhajtással, - könnyedén, félkézzel nyomta volna le a párbajellenfelét, és a mai napig bent lenne a versenyben.

Elkövette azt a hibát, hogy nem engem kérdezett meg a megfelelõ dalválasztás pszichológiájáról, hihihi!:DDD (csak mókázok ám!...:)))

"Pink számot nagyon rosszul választotta ki, a dal unalmas, érdektelen, nem egy versenybe való"

Nahát még erre se volt példa, hogy a Try-t valaki unalmasnak, érdektelennek könyvelje el.
Gondoltál már egy percig is arra, hogy nem a dal unalmas, hanem az elõadó pocsék? Hallgasd meg az eredetit, ha kell nézz utána a szövegének, melyet az eredeti énekesnõ teljes érzelmi átéléssel ad elõ, mind a videóklipben, mind akármelyik koncertjén hengerel. Az hogy egy nevesincs akárki egy sokadrangú tehetségkutatóban, egy áthangszerelt verzióban próbál más értelmezést találni a dalnak és számodra unalmas és egysíkú az sem az eredeti mûvet minõsíti.

De igen, nagyon.
Pláne olyankor, amikor az átlag nézõ számára tök ismeretlen számokat énekelnek.:D

Mostanában kezdtem el nézegetni. Vettem észre, hogy amikor a felkelõ csillagocskák énekelnek nem írja ki a stáb, hogy kinek melyik énekét éneklik. Nem zavar titeket?

Kösz! - ez jólesett...:)
Egyébként a "Bástya elvtárs" megvan, a Tanú címû filmbõl van az idézet, csak azt nem értettem, hogy ez rám milyen értelemben vonatkozik.
Csak nem azt akartad mondani - erre gondolni sem merek!(hihihi!) - hogy netán NEKEM kellene szerényebben megnyilvánulnom???
Ez nagyon rosszul esett, úgyhogy most vissza is vonulok, duzzogva beülök egy sarokba, és könnyben úszó arccal fogom elkönyvelni, hogy milyen kegyetlen is ez a világ.:D
A ruháimat csak azért nem szaggatom meg, mert "hülye azért nem vagyok", hamut meg azért nem szórok a fejemre, mert nincs itthon...:)))
Üdv, én is bírlak, ezután a vidám hsz. után meg pláne...:)

Gondoltam becsattan...aránylag közeli évjáratok vagyunk...sebaj, így is csíplek, Mikikém! Üdv, Dolphy

Ez mondjuk, igaz...:)

Teljesen igazad van,bizonyos dalokhoz kell tapasztalat,ez most nekem sem volt tökéletes,bár Palmira tetszik a legjobban.

Off :mint a hastánc,tizenéves lánytól nem az igazi,hiába ropogós a húsa.(Férfiak lehet máshogy gondolják.)

szép, jó alakú nõ, ebben a mûsorban miért takarják el az alakját?
a csipke ruha pont úgy gyûrõdött a hátán, mint egy zsák

A Smooth Operator egy kitartott férfiról szól, aki bár magas színvonalon él, luxusban, sokat utazik, mégis boldogtalan (his heart is cold)

Coast to Coast
LA to Chicago,Western Male
Across the North and South to Key Largo
Love for sale"

A dalt Sade írta valamelyik zenész társával

Ez a Palmira inkább énekelte volna a korának és élettapasztalatának megfelelõen, hogy:

Brown girl in the ring
Shalalalala

helyes lány a Palmira
a Smooth Operator-t elrontotta vagy csak nem értette
neked tetszik a szám és nem tudtál elvonatkoztatni, gondolom (én is így voltam vele, egyik kedvenc számom, nagyon izgalmas, jó a sztori)

Szén Alexandra sajnos jogosan esett ki, a mai adásban teljesen hiányzott belõle az a tûz, az a dinamika, ahogyan például a "Nem vagyok tökéletes" címû számot énekelte a múltkor, amikor szétrobbant a színpad.
Enerváltan, önbizalom nélkül énekelt, ráadásul, a Pink számot nagyon rosszul választotta ki, a dal unalmas, érdektelen, nem egy versenybe való, és Alexandra párbajdala sem volt ütõs, érzõdött az elõadásban a bátortalanság, a feladás.
Ez is mutatja, hogy mennyi minden - akár egy továbbjutás is - múlhat a jó, vagy éppen hibás dalválasztáson.
Kovács Gyopárnak a Rihanna száma alatt majdnem elaludtam, ilyen unalmas dalt nem is tudom, mikor hallottam utoljára.
Azért, mert Rihanna, talán nem kellene mindent elénekelni tõle, ez nem olyan, mint amikor Picasso ráfestett két vonalat egy papírlapra, aláírta, és rögtön 5000 dollárt ért az "alkotás".
A másik szám jobb volt, de igazság szerint Gyopárnak már érik a kiesése, hullámzik a teljesítménye, idõnként nagyon szépen énekel, viszont a hamiskásság, a néha elcsukló, erõtlen hang rendre felbukkan az énekében, nem egy súlycsoport Várhegyi Lucas Palmirával, Szingh Vikivel meg pláne nem, aki tegnap Tina Turner számát úgy énekelte el, hogy nevesebb énekesnõk komolyan elkezdhetnek gondolkodni a pályamódosításon - virágkötészet, játékmackó-készítés, fogorvosi asszisztencia, mûkörmösség...:)
Eszméletlen jó volt a csaj, - elnézést a fogalmazásért, de ezt nem lehet másképp kifejezni, - kristálytisztaság, elképesztõ hangterjedelem, dinamika tekintetében, a kissé szétálló szemei meg még külön is adnak valami izgalmat, egzotikumot az arcának.:D
Az indiai énekesek, zenészek egyébként - születésük okán (ezt nem én találtam ki, valóban így van), - élesebb, finomabb zenei hallással rendelkeznek, olyan, úgynevezett "negyed hangokat" is meghallanak, amiket mi, európaiak nem, Viki múltkori hamissága ezért is lehetett valami technikai probléma eredménye, valószínûleg nem hallotta jól a kíséretet.
Én õt tartom nagyon nagy esélyesnek a végsõ gyõzelemre, bár abba valószínûleg Czibi Norbinak is lesz némi beleszólása...
Vagy, ha a külsõ megjelenés számít - márpedig a jóképû srácokra szavazó kiscsajok száma általában nagyon nagy mértékben befolyásol(hat)ja a végeredményt, - akkor Fehérvári G. Alfréd is befutó lehet...
Ne legyen igazam...:)

"Palmira a Smooth Operator-ral kb az egész eddigi mûsorfolyam legjobb produkcióját tette le az asztalra"

Erre a megjegyzésre mindenképpen reagálnom kell, - mert bár elismerem a hozzáértésedet és az általában jó szemmel és értõ füllel megírt szakmai észrevételeidet, - de itt valami olyan hatalmas félreértés van, amit nem hagyhatok szó nélkül.
A Smooth Operator - Sade elõadásában! - a könnyûzenei irodalom egyik legizgalmasabb, legvérforralóbb száma, szinte szétrobban a felszín alatt megbúvó, fojtott erotikától, a zenei kíséret szenzációs, a szaxofon bevezetõ hangjától kezdve, a ritmusszekció dzsesszes hangvételén át a szaxofon szólóig, az egész dal fülledt, füstös bárokba való, nem lehet, sõt NEM IS SZABAD! egy fényárban úszó nagyszínpadon elõadni, mert elvész az intimitása, a bensõséges hangulata, és fõleg! NEM SZABAD ÉNEKPRODUKCIÓT CSINÁLNI BELÕLE, MERT NEM AZ A LÉNYEGE!
Ebben a dalban nincsenek kiénekelhetetlen magasságok, nem kell hosszú, kitartott hangokat énekelni, nincs nehéz szövege, nem bonyolult sem a dallama, sem az akkordmenete, és mégis, az egyik legnehezebben elõadható, legnehezebben értelmezhetõ, és átérezhetõ dal, amit valaha írtak ebben a mûfajban.

Nem véletlen, hogy ebbe a számba már nagyon sok nagynevû elõadónak beletört a bicskája - Palmirának is, de nagyon...

Ez a kislány a maga 19 évével egy nagyon bájos, egzotikus szépség, állandóan mosolyog - idõnként talán olyankor is, amikor nem kellene - hihetetlenül tiszta, romlatlan, mindenféle szempontból tapasztalatlan, - s pont emiatt, teljesen alkalmatlan ennek a dalnak az elõadására.
Hiányzik a személyiségébõl a szerelmi csalódás, a rideg világ keménységének, aljasságainak a megtapasztalása, nem érzõdik az éneklésében egy életút, egy bizonyos mértékû kiégettség, a nagyon mélyre elrejtett, talán még önmagának sem bevallott fájdalom, - teljesen természetes módon, hiszen még fiatal, most indul el a pályán, tehetséges, igyekszik, fejlõdik, és nem szerezhetett még olyan tapasztalatokat, amelyekrõl beszéltem.
Csak éppen ezek miatt a szempontok miatt volt totálisan elhibázott választás Sade számát elõadnia.

Palmira kedvesen, bájosan mosolyogva énekelt, - már az elsõ hang sem stimmelt, ha nagyon szigorúak vagyunk, túl mély volt neki, nem tudta tisztán elkapni, (többször is meghallgattam), - és a dal lényegébõl semmi nem jött át, nem volt benne egy mákszemnyi erotika sem, semmi sejtelmesség, semmi izgalom, semmi feszültség.
Ez nem Palmira hibája volt! - hanem azé, aki ezt a számot ajánlotta neki.
Ráadásul - és ezt mindenképpen el akartam mondani, - a zenei alap olyan katasztrofálisan gyenge volt - nem tudom, ezeket kik készítik, - unalmas, egyhangú, sehol egy izgalmas hangszerszóló, - holott az eredeti változat egyik erõssége pont a szenzációs szaxofonhang és az improvizáció volt, (ezt is meghallgattam, többször is, a két zenei alapot nem lehet egy napon említeni!), tehát még ez is tökéletlenre sikerült.
Az, hogy Palmira mindezek ellenére nagyon magas pontszámot kapott a szavazóktól, az egyértelmûen Sade eredeti elõadásának - és Palmira természetes bájának - volt köszönhetõ, ami "elvitte" a produkciót.

Színházakban vannak szereposztási tévedések, itt most egy orbitális dalválasztási melléfogás történt, - amitõl függetlenül, továbbra is drukkolok Palmirának, de ha van igazság a földön, - és nem valamelyik srác nyer az SMS-ezõ, rajongó kislányok szavazatai miatt - akkor ezt a versenyt Szingh Vikinek kell megnyernie, - hogy miért, egy másik hsz.-ben fogom kifejteni...:)

Palmira a Smooth Operator-ral kb az egész eddigi mûsorfolyam legjobb produkcióját tette le az asztalra, Szén Alexandra pedig legfeljebb közepes volt, volt már ennél rosszabb is, de jobb is. Szerintem pont jókor esett ki, ideje volt már, ráadásul nagyon nagyképûen nyilatkozott tegnap, ez különösen visszatetszõ volt. De kieshetett volna Sramek vagy Fehérvári is, értük se lenne kár.
A két legjobb hang a mezõnyben Palmira és Singh Viki, én az elõbbinek drukkolok, mert õ nyújtja a legegyenletesebb teljesítményt.

Tegnap szinte mindenki jobban énekelt mint amit megszokhattunk tõle, volt aki csak egy kicsivel, de volt aki klasszisokkal, amit ki se néztem volna belõle. Utóbbi nem más volt mint Kovács Gyopár, aki az elsõ körben se volt rossz (pedig elhagyta a cipõjét is közben), de a második dallal veszélyzónában akkorát énekelt, amin valószínûleg mindenki meglepõdött. De Singh Viki is sokkal jobb volt most mint az elmúlt 3-4 adásban, amikor szerintem túlgörcsölte a számait, a nagy izgulás pedig lerontotta a teljesítményét, pedig az egyik legjobb hang a mezõnyben.
Gondi Helént én személy szerint nagyon nem kedvelem, de tegnap még õ is egész jól szerepelt, legalábbis egy-két klasszissal jobban, mint Szén Alexandra, aki viszont most sokkal gyengébb volt, mint a múltkor, így õ is veszélyzónába került, és a végén ki is esett. Akik hozták a szokásosat: Czibi Norbert, aki a fiúmezõnybõl a legjobb, és nemcsak most, hogy már csak ketten vannak Fehérvárival, akinek a hangszínével viszont ki lehet üldözni a világból.
A legjobb megint Várhegyi Lucas Palmira volt, akiben én a potenciális gyõztest látom, minden adásban egyenletesen magas színvonalat hoz, szerény, kedves, jó hangú és jól is ad elõ, nála minden együtt van. Peter Sramek külön kategória, papírforma szerint már ki kellett volna essen, de mégis legutóbb a párbajon irreálisan magas százalékot kapott, ma pedig Palmirát gyõzte le pár százalékkal, így az a teljesen abszurd helyzet állt elõ, hogy míg Gondi Helén automatikusan továbbjutott 73%-kal, addg a mezõny legjobbja, Várhegyi Lucas Palmira veszélyzónába került 76%-kal! Na erre mondom én, hogy ha ilyen megtörténhet, ott valami nagyon komoly gond van a szabályokkal...

Tényleg :D Ne haragudj, pedig végig olvastam a hozzászólásokat, de pont ez elkerülte a figyelmem :D

Engedelmeddel, idézet tõlem, Fehérvári Gábor Alfréddal kapcsolatban:

"A verseny ügyeletes "szívdöglesztõje", Fehérvári Gábor Alfréd nagyon jól énekel, van egy fátyolos, rekedtes hangja, sokaknak tetszik is - nekem is, de fenntartásokkal, - viszont magyarul ne énekeljen, mert motyog, selypít, rosszul artikulál, ez az éneklési stílus angol nyelvû számoknál nagyon jó, magyarban katasztrófa."

Úgyhogy ezek szerint már ketten vagyunk, - Te, és én, - akik észrevették a srác szövegmondási problémáit.
Üdv.:D