A hosszú álom (1946)

Philip Marlowe magánnyomozót egy milliomos idős férfi azzal bízza meg, hogy derítse ki, mivel zsarolja lányát egy könyvekkel üzletelő férfi. A detektív felkeresi a könyvkereskedőt, de már csak a hulláját találja – a holttest mellett pedig ott ül megbízója lánya, önkívületi állapotban. Marlowe innentől fogva ahová csak beteszi a lábát, holttestekbe botlik – méghozzá olyan nagy számban, hogy a végére a cselekménynek nem sikerül mindegyiknek megnyugtatóan tisztázni a sorsát. A zűrzavart megoldandó Howard Hawks rendező még egy táviratot is küldött Raymond Chandlernek, akinek a regényén ez a film noir alapul, hogy mégis ki a fene ölte meg a sofőrt, Owen Taylort.

„Ó, hát nem is tudom”

– érkezett Chandler kissé önelégült válasza.

Jurassic Park (1993)

A Jurassic Park csodálatos, látványos mozi – de minden tiszteletünk ellenére meg kell jegyeznünk, hogy talán fontosabb szerep jutott benne a vizualitásnak, mint a konzisztens sztorinak. A nagy fináléban ugyanis, amikor Dr. Alan Grant, Dr. Sattler és az őslényparkot alapító férfi két unokája csapdába esik egy épület belsejében, mert körülvették őket a velociraptorok, egy T-rex megjelenése menti meg a helyzetet, ugyanis szerencsésen szétcsap a kisebb dinoszauruszok között. A gond csak az, hogy a Tyrannosaurus rex esetében egy busz méretű állatról beszélünk, aki nem fér be csak úgy az ajtón – az épület falain viszont semmilyen sérülés nem látható.

Szóval ha csak nem teleportált oda, nem kapunk rá magyarázatot, hogy mégis hogy a pékbe jelent meg egyszer csak ez a készséges őslény felmentő seregként.

Elfújta a szél (1939)

„Katie Scarlett, vége, vége, a háborúnak vége! Lee megadta magát!”

– örömködik az egyik legnagyobb hollywoodi klasszikusban a Gerald O’Hara nevű karakter, akihez persze az említett Scarlett és Melanie is csatlakozik, boldogan állapítva meg, hogy akkor Ashley hazajöhet végre. A film alkotói azonban a jelek szerint kihagytak pár történelemleckét, mivel Lee tábornok 1865. április 9-én csakugyan letette a fegyvert, ennek a Virginia államban történt megadásnak azonban vajmi kevés hatása volt az atlantai csapatokra, ahova beosztva Ahsley harcolt. Szóval a férfi csak további 47 nap múlva térhetett vissza, amikor az utolsó déli tábornok, Edmund Kirby Smith is letette a fegyvert 1865. május 26-án. Az Elfújta a szél egyébként hírhedten zűrzavaros körülmények között készült: a munkálatok során több rendezőcsere is történt, és a forgatókönyvet is nem egyszer átírták – szóval talán ezért siklottak el e fölött az aprócska részlet fölött.

Titanic (1997)

Már-már legendás, mennyi pénzt és energiát áldozott James Cameron rendező arra,

Éppen ezért furcsa, hogy nem ügyelt a hitelességre annál a résznél, amikor Rose műgyűjteményébe kapunk bepillantást, és meglátjuk Picasso Avignoni kisasszonyok című festményét (vagy legalábbis egy ahhoz készült vázlatot).

Fizikailag ugyan elképzelhető, hogy a főhősnő birtokoljon egy darabot a festő Avignoni kisasszonyok-sorozatából, de ha Cameron megkérdez egy művészettörténészt, az elmondta volna neki, hogy 1912-ben egy amerikai fiatal lány még nem hallhatott Picassóról (még akkor sem, ha épp Európában utazgat), és maga a festmény is csak 1916-ban, azaz a Titanic pusztulása után négy évvel, első kiállításakor került ki abból a gettóból, amibe addig rakták (viccnek tartották, és Rose maximum úgy hallhatott volna róla, ha bejáratos a francia művészvilágba, mivel akkor még nem is lehetett látni nyilvánosan).

A rendező ráadásul annak ellenére is ragaszkodott a kép hibás felhasználásához, hogy a Picasso-hagyaték gondozói nem adtak rá engedélyt – így végül egy képzőművészeti jogokat képviselő társaság vetett ki bírságot utólag a produkcióra, amiért mégis szerepeltették a festmény egy részletét. A dolog magyarázata egyébként az lehet, hogy Cameron mindenképpen el akarta sütni azt a poént, hogy a film Billy Zane által játszott főgonosza, Cal nagy mellénnyel azt állítja a később a világ egyik legértékesebbnek bizonyuló festményéről, hogy sosem fog érni semmit.

És hát az egója bizony nagyobb volt, mint a Titanic maga.

Aranypolgár (1941)

Orson Welles örökbecsű alkotását gyakran emlegetik minden idők legnagyszerűbbjeként (mi is az egekig dicsértük), ez azonban sajnos nem kisebbíti azt az ordító logikátlanságot, amit rögtön a film alaphelyzeteként kapunk. Az Aranypolgár úgy kezdődik, hogy a kamera behatol egy pompázatos kastélyba, ahol a főhőst, Charles Foster Kane-t láthatjuk a halálos ágyán, majd ki is leheli a lelkét, előtte a „rózsabimbó” szót suttogva a semmibe. Ezt követően a film cselekménye arról szól, hogy egy újságíró ki akarja nyomozni, miért pont ez volt a férfi utolsó szava.

A nagy rejtély azonban ehelyett inkább az, hogy

honnan tudta bárki is, mi volt Kane utolsó szava.

Egyedül halt meg, és a kamera még azt is gondosan megmutatta, hogy az ápolónő csak azután lép be a szobába, hogy a milliomos eltávozik. A baki pedig annál idegesítőbb, mivel könnyedén el lehetett volna kerülni azzal, ha a nővér eleve bent van a szobában, hiszen akkor ő a fültanú. Wellesnek azonban mindenképpen fontos volt megmutatni azt a vizuális truvájt, hogy az összetört hógömb egy darabkáján keresztül látjuk belépni a szobába az érkező ápolót.

(via Listverse)

Azért így is csodálatos klasszikus

Ezért ez a filmtörténelem egyik legjobb filmje

1941. május 1-jén, azaz kereken 80 éve mutatták be az Aranypolgárt, Orson Welles halhatatlan remekművét. Ennek örömére kiválasztottuk belőle a legjobb jeleneteket, hogy bebizonyítsuk: ez a filmtörténelem egyik legjobb filmje.

Tovább